Párizs <3

Július 3-án, vasárnap indultunk. Egy kicsit fújt a szél és hideg is volt, később még az eső is esett. Ó basszus, nem az időjárásra vagytok kíváncsiak… Én idiót. Na jó, semmi gond. Szóval vasárnap 11:20-kor volt az indulás. Emeletes busszal mentünk. Az indulás előtt 10 perccel kiderült, hogy a buszunk nem fog időben odaérni a megbeszélt helyszínre, ezért 80 embert 2 darab busszal leszállítottak Pestre. Volt egy kis fővárosi városnézés, voltunk a Citadellánál is. A fél 12-esi indulásból az lett hogy este fél 6kor indultunk el, mert csak akkor érkezett meg a buszunk. A kezdeti nehézségeken túllépve az út jól telt. Főleg éjjel utaztunk, így mindenki aludt, aki pedig nem az nézhetett filmeket is. Hétfőn kora délután értünk Farnciaországba. Először a Reims-i katedrálist néztük meg, ami nagyon szép volt. Majd folytattuk utunkat Párizs felé. Meglátogattuk a parfüm múzeumot, ami érdekes volt, csak kár, hogy az angol tudásom nullán van, így nem igazán értettem, mit mesélt az idegenvezető. Szerencsére nem sok időt töltöttünk ott. Nagyon émelyítő illatok voltak benn, és mire kijöttünk az épületből, rendesen rosszul is voltunk néhányan. Nem vagyok az a rosszul lévős típus, de az a sok illat még nekem is betett. Elmentünk egy kis buszos városnézésre is, majd este 7 körül elfoglalhattuk végre a szállásainkat (mobile home-ok) . valami idegen turisták (mind férfiak) voltak a szomszédaink, ezért amikor előfordult, hogy unokatestvérem (18, lány) egy kivágott atlétában mosogatott a nyitott ablaknál elég gyakran kacsintgattak felé, vigyorogtak és még megjegyzéseket is tettek bár nem értettük mert franciák voltak… Gondolhatjátok, hogy a nagy melegben mindenki másra sem vágyott, mint arra, hogy végre beállhasson a zuhany alá és végre tiszta legyen. A 24 órás út mindenkit kimerített, de ennek ellenére csak valamikor éjjel kerültünk csak ágyba. Bárki bármit mond, most én lennék a legboldogabb ember a földön, ha elő tudnám valahonnan kaparni azt a papírt, amin a párizsi program van, hogy le tudjam nektek írni, hogy pontosan hol is jártunk, mert mindenre nem emlékszem, de ha látnám a programot simán vissza tudnék emlékezni. Szóval most elmegyek egy picit keresgélni xD am nem nagyon tudom, hogy ilyen dolgokat minek írok le, hisz úgysem látjátok mit csinálok írás közben, de ha már leírtam akkor nem törlöm ki 😀
és? és? mi vagyok én? ügyes vagy nagyon ügyes? Na, jó csak hülyülök. Amúgy megtaláltam a papírt is. Nos szóval, hol is hagytam abba? Ááá igen. Voltunk a Concorde téren is, ahol a luxori obeliszk áll, busszal végighajtottunk a Champs Elysées világhírű bevásárló utcán, távolról megcsodálhattuk a  “pöti meg a grand pala”-t is. Amúgy az a Petit Palais és a Grand Palais amiről beszélek és elmentünk a diadalív mellett is. Jaj, és mindezt még hétfőn.
Kedden ellátogattunk Verailles-ba, XIV. Lajos vadászkastélyába, ami nagyon szép, és óriási területen terül el. Mögötte van egy “kis” kertecske is, kb. 4000 hektáros vagy mit mondtak… A kertben több féle szökőkút is van, némelyik még zenél is. Aznap nagyon meleg volt, és a lábunkat is lejártuk.  Este sajnos nem mehettünk el a városba, így maradt a hülyülés a többiekkel. Igaz, hogy én még általános iskolás vagyok és ez az út az iskolából lett szervezve, de nem csak a miénkből, hanem egyszerre több suli is jött, mert másképp nem tudtak volna összeszedni egy busznyi embert, szóval annak ellenére hogy csak általános iskolás vagyok, a gimisekkel voltam, mert a nővérem gimis és vele meg a szintén gimnáziumba járó unokatestvéremmel voltam egy mobile home-ban meg 2 gimis, akkor még harmadikos csajszival. Este a fiúkhoz jártunk, vagy ők látogattak meg minket, általában azért jöttek, hogy megigyák azt az alkoholt ami a hűtőben volt található, mi pedig néha enni jártunk hozzájuk 😀 a nap folyamán teljesen kifáradtunk, de mire hazaértünk már nyoma sem volt ennek a kimerültségnek. Valami miatt rászoktunk arra, hogy este 10-kor és aztán éjjel 1kor is vacsorázunk 😀 így minden éjjel 1 és 2 között vagy levest főztünk, vagy virslit, vagy tojásrántottát vagy csak simán szendvicseket csináltunk. Még aznap éjjel 3kor nagy zörgésre keltünk föl. a fürdőszoba ablakunkat nem lehetett rendesen becsukni így kívülről is könnyűszerrel ki lehetett nyitni. Ez nem is volt nagy gond. A harmadikos lányok aludtak egy szobában, én a nővéremmel, unokatestvérem pedig egyedül. A harmadikosok nyitva hagyták éjjelre az ablakot, így mikor a harmadikos fiúk már kicsit ittas állapotban (akarom mondani segg részegek) voltak kitalálták, hogy bejönnek hozzánk 😀 Mivel az ajtó be volt zárva más választásuk nem volt, mint az, hogy bemásszanak a nyitott ablakon 😀 Először csak Peti és Szőke jött. Peti bakot tartott Szőkének, hogy az be tudjon mászni az ablakon. Már félig bent is volt, amikor Peti megunta a bénázását, meglökte őt és szó szerint fejjel lefelé beesett a szobába, rá az egyik harmadikos lány ágyára 😀 A srác olyan részeg volt, hogy amint puhát érzett maga alatt el is aludt 😀 kb fél órát ott is aludt a csaj mellett 😀 Aztán Peti is visszajött, hozott egy üveg vodkát és persze hozta a többieket is. Ők már a fürdőszoba ablakon próbálkoztak, ők sikeresebbek voltak, mint Szőke. Két srác beugrott unokatestvérem mellé az ágyba, az meg hát nem hallotta, hogy ott vannak szóval amikor ugrottak úgy megijedt, hogy még sikított is 😀 Aztán jöttek minket is ébreszteni… végre sikerült őket kirakni, bezártuk az ajtót, ablakokat becsuktuk elaludtunk. Fél négykor dörömbölésre keltünk újra… A fiúk jöttek vissza, hogy itt hagyták nálunk a vodkájukat, adjuk nekik vissza xD Ezek után az éjjel nyugiban telt el. Szerdán voltunk Párizs művésznegyedében, a Montmartre téren, a festők terén, itt a Sacre Coeur (*szakre kör) bazilikát néztük meg, és aztán kaptunk egy kis szabad időt a kajálásra vagy arra, hogy szétnézzünk. Ezen a téren rabolták ki az egyik osztálytársamat is. Olyan süket-néma cigányok jártak az utcán és mindenki orra alá oda dugtak egy papírt, hogy adakozzon. Szegény gyerek annyira jóhiszemű volt, szeretett volna adakozni 10 euro-t (*kb 3200 Ft-nak felel meg), kinyitotta a pénztárcáját, erre az egyik süket-néma kivette a kezéből a pénztárcáját kikapott belőle 30 euro-t (* ez olyan 9-10000 Ft lehet) és elfutottak… Voltak a rendőrök után is bár azok nem sokat tudtak csinálni… Voltunk Párizs híres piros lámpás negyedében is 😀 Megnéztük a Moulen Rouge épületét kívülről. Elég ilyesztő volt arra felé sétálni. Annyi perverz volt ott… Egyik férfi aki úgy az 50es éveinek elején járhatott félreérthetetlenül elmutogatta hogy szívesen khhmm hmm… izééé… nah szóval két ujját “V” alakban szétnyitotta a szája elé helyezte és azokat a bizonyos félreérthetetlen mozdulatokat csinálta xD Nem tudom, hogy ebből le e szűritek, amit akarok de remélem igen 😀 Aztán volt ott még egy pasi, aki legalább 5 percen keresztül követett minket és nagyon vigyorgott ránk xD Az utca mindkét oldalán kábé ilyen sorrendben voltak az üzletek: sex shop, live sex show, sex shop, sex shop, valami kávézó, aztán ott volt a Moulen Rouge, aztán jött megint minimum 6 sex shop, volt ott sztriptízbár is meg olyan ahol 3D-s filmeket nézhettél xDD Amúgy csak egyetlen egy helyen láttuk kiírva hogy 18+ 😀 Na nem mintha megfigyeltük volna xD Amúgy az egyik sex shopba még be is akartunk menni, csak aztán nem volt már rá időnk Szóval nem mentünk 😀
Aztán voltunk a Louvre-ban is, ahol megnéztük a Mona Lisa című apró (itt más jelzőt akartam használni, de nem akarok vulgáris lenni szóval inkább maradt ez :D) festményt, végigjártuk az egyiptomi és a görög termeket is. Ha annyira nem tudsz mit kezdeni az ókorból visszamaradott és itt kiállított szobrocskákkal akkor fontos, hogy a megfelelő emberekkel járd végig a múzeumot 😀 Nálunk ez megvolt ( a harmadikos fiúk :D).  Sajna nem volt mindenre időnk, mert óriási a múzeum.
Vásárolhattunk a Champs Elysées-n is, a világ talán legdrágább utcáján, de azért találtunk nagyon olcsó dolgokat is szóval be is vásároltunk 😀 Este 7 körül pedig sétahajóztunk a Szajnán.
Itt is fontos volt, hogy ki mellé ülsz a hajón, mert csak azokat a dolgokat lehet látni a vízről, amiket mi már gyalogosan is végignéztünk. Mi legfőképp azon izgultunk, hogy amikor átmegyünk egy-egy híd alatt ne köpjenek le minket az emberek xD Na, meg mivel a hajón is ugyan azok mellett ültünk akikkel bejártuk a Louvre-t elvoltunk 😀 Főleg az egyik gimis elsős fiút szívatták és szegényen röhögtünk, Tudom nem szép dolog de akkor nagyon is vicces volt. Nem csináltak vele semmi durvát csak megállapították, hogy én 14 és fél évesen tapasztaltabb voltam az élet minden terén, mint ő 16 évesen. Este nővéremék vettek egy üveg martinit. Álmos voltam, úgyhogy kihagytam a bulizást, megittam egy pohárkával és elmentem aludni. Már félálomban voltam, amikor hallottam hogy valaki (mint később megtudtam Erik volt az, az egyik elsős) jött hozzánk és mondja a nővéremnek, hogy süssön nekik rántottát 20 tojásból mindezt hajnali kettőkor (!!). A srác nem volt igazán józan, ezért nagyon hangosan beszélt és hiába mondták neki, hogy legyen csödben, mert alszom, nem hallgatott el, ezért nővérem miközben hagymát pirított a rántotta alá a hagymás fakanállal fejbe csapta őt. Na, igen aztán elhallgatott. Egy idő után (2 perc se volt) lelépett és kérte, hogy majd vigyék át a tojást. Nővérem kitalálta, hogy tegyenek bele erős paprikát. Állítólag annyit rakott bele, hogy miközben kavargatta az ételt rendesen bekönnyezett tőle. Átvitte az elsősöknek a kaját, közben pedig jöttek a harmadikos fiúk… Jött vissza nővérem, mondta neki a többi fiú: basszák a húgod és mindezt nagy vigyorogva, nővérem nem érti jön be (mivel francia ágyban aludtunk) látja Szőke mellettem állt négykézláb az ágyon és betakargatott. Eredeti terve az volt, hogy felébreszt mert nem tudta ki vagyok, de aztán kiment a szobából és nőveremnek meg azt mondta: had aludjon szegényke, biztos nagyon fáradt volt. Úgy gondolta az unokatestvérem, hogy majd holnap megisszuk a martinit, ezért berakták a hűtőbe. Ő elment zuhanyozni, testvérem pedig átment az elsősökhöz elmosogatni, a harmadikos fiúk meg nem mentek el, hanem nálunk maradtak, kicsórták a hűtőnkből a teli üveg martinit és elvitték, 10 perc múlva visszahozták, kb 2 cm alkohol volt még az üveg alján, úgy gondolták, hogy azt már meghagyják nekünk. Reggel néztük a hűtőben mind az 5en, akik voltunk egy ilyen házikóban, elfogyott a pia úgy, hogy nem is ittunk belőle. Aztán később kiderült, hogy a drága barátaink tüntették el. Csütörtökön voltunk a Pompidou központnál, megnéztük a Cité-t a Notre Dame székesegyházzal, aztán voltunk az Impresszionisták múzeumában is, majd fellifteztünk az Eiffel torony legfelső emeletére.
Csodás volt onnan a kilátás. Az egész város látható onnan fentről, szép időben még több is mint a város. Fent megint csak valahogy a harmadikosok mellett kötöttünk ki, így a második emeletről négyen, én, az egyik harmadikos fiú akivel a legjobban elvoltunk, unokatestvérem és Erik (az a srác aki előző este nálunk hangoskodott) lépcsőn mentünk le. Fent a harmadik emeleten nem féltem de a liftben muszáj volt kapaszkodnom valakibe, így Erik kezében szorítottam el a vérkeringést. Aztán a lépcsőkön még rosszabb volt mint a liftben… Néhol apró lyukacskák voltak a lépcsőn és ha ott lenéztem azonnal szédültem… Igazából nincs se tériszonyom, se klausztrofóbiám, se semmilyen iszonyom vagy fóbiám csak azért féltem mert belém beszélték. Aznap este nővérem volt nagyon fáradt, lefeküdt aludni én meg becsomagoltam mindkettőnknek hogy reggel ne kelljen pakolni. A harmadikos fiúk (ugye?… már megint… xD) írtak egy sms-t, hogy menjünk át hozzájuk desszertre így este 11kor xD hasábburgonyát sütöttek és spagetti főztek. Azt azért meg kellett volna néznetek, hogy a burgonyát hogy csinálták meg. Nem volt olyan előre gyártott és fagyasztott üzletben kapható hasábburgonyájuk, ezért az a srác aki főzött (ő volt az akivel lejöttünk az Eiffel toronyról), késsel szeletelte fel apró darabokra a burgonyát. Haláli volt 😀 Annyit röhögtünk rajta, de a végeredmény jó lett. Kb. éjfél után pár perccel jöhettünk el tőlük. Úgy volt, hogy még mennek inni de azt mondták, hogy meggondolták magukat, mivel holnap a disneyland-ben velünk akartak hullámvasutazni… Reggel mesélték, hogy mennyire beittak az éjjel és hogy elmentek egy 3 órás sétára valami teniszpályához. Oda felé út teljesen sötét volt nekik, fogalmuk sem volt, hogy hogyan jutottak oda, de a vissza útra emlékeztek, bár elég homályosan. Aztán azelőző este szakácsa rájött, hogy ő vitte magával a fényképezőgépét. Hát azok a képek 😀 Néha megálltak pihenni, szana-szét feküdtek a járdán meg a padokon, bokrokban. Semmit nem aludtak, mert mire visszaértek a sétáról reggel, be kellett pakolni a bőröndöket a buszba. Egyiküket még le  is fényképeztük, ahogy a buszban aludt a Disneyland felé. Szegény nem kicsit kiakadt amikor megtudta. Aztán azt mondta, hogy ő mégse ül fel velünk sehova se, mert rosszul volt. 4x egymás után felültünk a legdurvább hullámvasútra. Először csak mi lányok 3an, aztán már 7en voltunk, mert jött velünk 4 fiú is, aztán 10en mentünk mert jött velünk még az a  3 fiú is, akik előző éjjel semmit nem aludtak. Aki a legrosszabbul volt, az meg mellém ült. Mondtam neki, hogy ne hányjon, ő meg, hogy megpróbálja… hát xD Aztán végül is nem lett semmi, mert ő azon röhögött, hogy én hogy sikítoztam. Szóval nagyon jó volt. A hazaút elég gyorsan telt el, mindenki végigaludta. Soha nem aludtam még annyit, mint akkor a buszban. 16 órát egyhuzamban. Én is csodálkoztam magamon.

Ennyi lenne a párizsi kirándulásom. Összességében nagyon jó volt, élveztem, újra elmennék oda, ha tehetném, de talán más helyeket is megnézek majd, nem fogok minden évben ugyan oda járni 😀

Újabb zene, meg a története

Nos, hoztam nektek egy zenét. Nagyon szép. Halgassátok meg. Alatta majd megtaláljátok a történetét is 🙂

Abigail és Cassidy énekelnek a videón. A számot egy Alice nevű lánynak/lányról írták. Alice most 15 éves, azaz velem egyidős és rákos. Képzeljétek el, milyen lehet 15 évesen úgy élni, hogy tudod, már nem sok van hátra. Hogy minden nap abban reménykedsz, hogy az orvosok valami bíztató hírt közöljenek veled. Hogy azt mondják az egyik kemoterápia alkalmával, hogy ez volt az utolsó, többet nem kell jönnöd, mert meggyógyultál. Csak képzeljétek el. Alice-nek nem kell elképzelnie, ő pontosan tudja milyen így élni. Hogy napról napra küzdesz a rákkal, hogy tudod, már nincs sok hátra, de mégsem tudod pontosan mikor jön el a vég. Reménykedni abban, hogy meggyógyulsz. Erősnek mutatni magad mások előtt. Minden pillanatban azt várni, hogy majd megcsörren a telefon és közlik, hogy találtak egy megfelelő donort a csontvelő átültetésre. És gyakran hiába reménykedik ezekben a dolgokban az ember. Sokan belehalnak a rákba. Alice-nél 11 éves korában diagnosztizálták a halálos betegséget és valószínűnek tartja, hogy nem fogja túlélni.
Ezért is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a betegség mennyire súlyos és még az ellenségemnek sem kívánnék rák általi halált.
Még ha azt is mondja, hogy nincs esély a gyógyulásra, akkor is csodálom azért, hogy eddig el tudta viselni és remélem képes lesz legyőzni ezt a borzalmat.

Nézzetek be Alice blogja-ba, ahol  leírja a történetét, azt, hogy mit szeretne még átélni. Írt egy bakancslistát azokról a dolgokról, amit a halála előtt mindenképpen meg szeretne csinálni. Ilyen pl. az úszás a cápákkal is. Némi angol tudás szükséges hozzá, mert Alice Angliában él.

(Az ötlet Bencétől van, mert megragadt bennem az egyik bejegyzése)

Szösszenet

Nem is tudom, hol kezdjem… Talán ott, hogy már augusztus 1-je van. Azt hittem, hogy miután kiraktam a START! című bejegyzésemet, be fog indulni a blog. De nagyon nagyot tévedtem… Mikor nyitottam ezt az oldalt úgy gondoltam, hogy blogolni könnyű, de nagyon nem az. Már egy jó ideje azon gondolkoztam, hogy mit is kéne írnom, de semmi jó ötlet nem jutott eszembe. Aztán eszembe jutott, hogy megosztom ezt veletek is. 🙂
Sokan vannak akik blogot írnak, vannak akik a naplójukat írják bele amit majd megosztanak a világgal, vannak akik csak történeteket írnak, vannak olyanok is, akik egy témával foglalkoznak, mint például Justin Bieber vagy a Green Day… De még többen vannak azok, akik inkább csak olvassák a blogolók bejegyzéseit. Én most szeretnék a blog írók közé tartozni, de ez nem könnyű. Még amikor én is csak olvastam a bejegyzéseket, nem tudtam átélni azt, hogy milyen amikor nem tudsz mit írni vagy csak nem jut időd az írásra, mert túl elfoglalt vagy… De most már teljes mértékben megértem azokat az embereket, akik nekünk írnak. 🙂 Az én blogom  nem csak egy témával fog foglalkozni.
Úgy terveztem, hogy még a nyár elején elkezdem az blogolást. Ez a tervem nem jött össze, mivel a szünet első két hetében kb. 2 napot töltöttem itthon és azt a 2 nap is a pakolásra ment el. Az első héten Párizsban voltam nyaralni. Egyszerűen fantasztikus az a város, imádom.  Nagyon jól éreztem magam. 🙂 A második hetemen Németországba utaztam. Frankfurttól 40 km-re lévő kis városkában voltam. A neve Butzbach. A városka egyik része még őrzi az 1600-as évek stílusát. A házak mind a 17. századból maradtak meg, igaz vannak olyanok amiket felújítottak, de az eredetiségük megmaradt. A városnak ez a része olyan, mintha a Hófehérke című meséből mintázták volna a törpék házáról. 🙂 16-án jöttem haza. Azóta itthon vagyok, de a bácsikám tervezi, hogy újra elmegyünk de ezúttal csak ő, a két gyereke és én mennénk. Talán a jövő héten megyünk is. 🙂 Már nagyon várom, hogy újra láthassam a várost és az ismerősöket, akik ott élnek. Azt tervezték, hogy elvisznek minket egy vidámparkba, ami olyan mint a franciaországi a Disneyland, csak más a neve. Persze az unokatestvéreimnek az úti cél egyelőre meglepetés és én is csak azért merem ide leírni, mert nagyon kevés a valószínűsége annak, hogy találkoznak ezzel a bejegyzéssel. 🙂
Ha szeretnétek, hogy meséljek a párizsi illetve a németországi utamról, írjátok meg komiban 😉

START! :)

Úgy döntöttem, hogy megkezdem a blogolást. Mindenről fogok írni, ami érdekel. Lesznek majd történetek, képek, bejegyzések. Kijavítom magam, ha lesznek látogatóim, akiket érdekelnek ezek a dolgok, akkor lesznek ilyenek. 🙂 Remélem majd tetszik nektek. 🙂