So sorry…

Csajok, úgy sajnálom, hogy a Párizsos bejegyzésem óta fel se toltam ide a képemet, de nagyon el vagyok havazódva (szó szerint is ) mostanában. Sajnálatos módon, még mindig nincs otthon internetem, szóval bármennyire is igyekeztem, már is megszegtem az újévi fogadalmamat. Március közepe után lesz elég időm mindenre (remélem). De addig is, most hoztam nektek két saját készítésű rajzot, kicsit rossz minőségűek a képek, mert scannelve totális katasztrófa lett mind a kettő, ezeket a képeket pedig telefonnal csináltam xD talán ha kinagyítjátok picit jobban néznek ki

Párizs <3

Július 3-án, vasárnap indultunk. Egy kicsit fújt a szél és hideg is volt, később még az eső is esett. Ó basszus, nem az időjárásra vagytok kíváncsiak… Én idiót. Na jó, semmi gond. Szóval vasárnap 11:20-kor volt az indulás. Emeletes busszal mentünk. Az indulás előtt 10 perccel kiderült, hogy a buszunk nem fog időben odaérni a megbeszélt helyszínre, ezért 80 embert 2 darab busszal leszállítottak Pestre. Volt egy kis fővárosi városnézés, voltunk a Citadellánál is. A fél 12-esi indulásból az lett hogy este fél 6kor indultunk el, mert csak akkor érkezett meg a buszunk. A kezdeti nehézségeken túllépve az út jól telt. Főleg éjjel utaztunk, így mindenki aludt, aki pedig nem az nézhetett filmeket is. Hétfőn kora délután értünk Farnciaországba. Először a Reims-i katedrálist néztük meg, ami nagyon szép volt. Majd folytattuk utunkat Párizs felé. Meglátogattuk a parfüm múzeumot, ami érdekes volt, csak kár, hogy az angol tudásom nullán van, így nem igazán értettem, mit mesélt az idegenvezető. Szerencsére nem sok időt töltöttünk ott. Nagyon émelyítő illatok voltak benn, és mire kijöttünk az épületből, rendesen rosszul is voltunk néhányan. Nem vagyok az a rosszul lévős típus, de az a sok illat még nekem is betett. Elmentünk egy kis buszos városnézésre is, majd este 7 körül elfoglalhattuk végre a szállásainkat (mobile home-ok) . valami idegen turisták (mind férfiak) voltak a szomszédaink, ezért amikor előfordult, hogy unokatestvérem (18, lány) egy kivágott atlétában mosogatott a nyitott ablaknál elég gyakran kacsintgattak felé, vigyorogtak és még megjegyzéseket is tettek bár nem értettük mert franciák voltak… Gondolhatjátok, hogy a nagy melegben mindenki másra sem vágyott, mint arra, hogy végre beállhasson a zuhany alá és végre tiszta legyen. A 24 órás út mindenkit kimerített, de ennek ellenére csak valamikor éjjel kerültünk csak ágyba. Bárki bármit mond, most én lennék a legboldogabb ember a földön, ha elő tudnám valahonnan kaparni azt a papírt, amin a párizsi program van, hogy le tudjam nektek írni, hogy pontosan hol is jártunk, mert mindenre nem emlékszem, de ha látnám a programot simán vissza tudnék emlékezni. Szóval most elmegyek egy picit keresgélni xD am nem nagyon tudom, hogy ilyen dolgokat minek írok le, hisz úgysem látjátok mit csinálok írás közben, de ha már leírtam akkor nem törlöm ki
és? és? mi vagyok én? ügyes vagy nagyon ügyes? Na, jó csak hülyülök. Amúgy megtaláltam a papírt is. Nos szóval, hol is hagytam abba? Ááá igen. Voltunk a Concorde téren is, ahol a luxori obeliszk áll, busszal végighajtottunk a Champs Elysées világhírű bevásárló utcán, távolról megcsodálhattuk a  ”pöti meg a grand pala”-t is. Amúgy az a Petit Palais és a Grand Palais amiről beszélek és elmentünk a diadalív mellett is. Jaj, és mindezt még hétfőn.
Kedden ellátogattunk Verailles-ba, XIV. Lajos vadászkastélyába, ami nagyon szép, és óriási területen terül el. Mögötte van egy “kis” kertecske is, kb. 4000 hektáros vagy mit mondtak… A kertben több féle szökőkút is van, némelyik még zenél is. Aznap nagyon meleg volt, és a lábunkat is lejártuk.  Este sajnos nem mehettünk el a városba, így maradt a hülyülés a többiekkel. Igaz, hogy én még általános iskolás vagyok és ez az út az iskolából lett szervezve, de nem csak a miénkből, hanem egyszerre több suli is jött, mert másképp nem tudtak volna összeszedni egy busznyi embert, szóval annak ellenére hogy csak általános iskolás vagyok, a gimisekkel voltam, mert a nővérem gimis és vele meg a szintén gimnáziumba járó unokatestvéremmel voltam egy mobile home-ban meg 2 gimis, akkor még harmadikos csajszival. Este a fiúkhoz jártunk, vagy ők látogattak meg minket, általában azért jöttek, hogy megigyák azt az alkoholt ami a hűtőben volt található, mi pedig néha enni jártunk hozzájuk a nap folyamán teljesen kifáradtunk, de mire hazaértünk már nyoma sem volt ennek a kimerültségnek. Valami miatt rászoktunk arra, hogy este 10-kor és aztán éjjel 1kor is vacsorázunk így minden éjjel 1 és 2 között vagy levest főztünk, vagy virslit, vagy tojásrántottát vagy csak simán szendvicseket csináltunk. Még aznap éjjel 3kor nagy zörgésre keltünk föl. a fürdőszoba ablakunkat nem lehetett rendesen becsukni így kívülről is könnyűszerrel ki lehetett nyitni. Ez nem is volt nagy gond. A harmadikos lányok aludtak egy szobában, én a nővéremmel, unokatestvérem pedig egyedül. A harmadikosok nyitva hagyták éjjelre az ablakot, így mikor a harmadikos fiúk már kicsit ittas állapotban (akarom mondani segg részegek) voltak kitalálták, hogy bejönnek hozzánk Mivel az ajtó be volt zárva más választásuk nem volt, mint az, hogy bemásszanak a nyitott ablakon Először csak Peti és Szőke jött. Peti bakot tartott Szőkének, hogy az be tudjon mászni az ablakon. Már félig bent is volt, amikor Peti megunta a bénázását, meglökte őt és szó szerint fejjel lefelé beesett a szobába, rá az egyik harmadikos lány ágyára A srác olyan részeg volt, hogy amint puhát érzett maga alatt el is aludt kb fél órát ott is aludt a csaj mellett Aztán Peti is visszajött, hozott egy üveg vodkát és persze hozta a többieket is. Ők már a fürdőszoba ablakon próbálkoztak, ők sikeresebbek voltak, mint Szőke. Két srác beugrott unokatestvérem mellé az ágyba, az meg hát nem hallotta, hogy ott vannak szóval amikor ugrottak úgy megijedt, hogy még sikított is Aztán jöttek minket is ébreszteni… végre sikerült őket kirakni, bezártuk az ajtót, ablakokat becsuktuk elaludtunk. Fél négykor dörömbölésre keltünk újra… A fiúk jöttek vissza, hogy itt hagyták nálunk a vodkájukat, adjuk nekik vissza xD Ezek után az éjjel nyugiban telt el. Szerdán voltunk Párizs művésznegyedében, a Montmartre téren, a festők terén, itt a Sacre Coeur (*szakre kör) bazilikát néztük meg, és aztán kaptunk egy kis szabad időt a kajálásra vagy arra, hogy szétnézzünk. Ezen a téren rabolták ki az egyik osztálytársamat is. Olyan süket-néma cigányok jártak az utcán és mindenki orra alá oda dugtak egy papírt, hogy adakozzon. Szegény gyerek annyira jóhiszemű volt, szeretett volna adakozni 10 euro-t (*kb 3200 Ft-nak felel meg), kinyitotta a pénztárcáját, erre az egyik süket-néma kivette a kezéből a pénztárcáját kikapott belőle 30 euro-t (* ez olyan 9-10000 Ft lehet) és elfutottak… Voltak a rendőrök után is bár azok nem sokat tudtak csinálni… Voltunk Párizs híres piros lámpás negyedében is Megnéztük a Moulen Rouge épületét kívülről. Elég ilyesztő volt arra felé sétálni. Annyi perverz volt ott… Egyik férfi aki úgy az 50es éveinek elején járhatott félreérthetetlenül elmutogatta hogy szívesen khhmm hmm… izééé… nah szóval két ujját “V” alakban szétnyitotta a szája elé helyezte és azokat a bizonyos félreérthetetlen mozdulatokat csinálta xD Nem tudom, hogy ebből le e szűritek, amit akarok de remélem igen Aztán volt ott még egy pasi, aki legalább 5 percen keresztül követett minket és nagyon vigyorgott ránk xD Az utca mindkét oldalán kábé ilyen sorrendben voltak az üzletek: sex shop, live sex show, sex shop, sex shop, valami kávézó, aztán ott volt a Moulen Rouge, aztán jött megint minimum 6 sex shop, volt ott sztriptízbár is meg olyan ahol 3D-s filmeket nézhettél xDD Amúgy csak egyetlen egy helyen láttuk kiírva hogy 18+ Na nem mintha megfigyeltük volna xD Amúgy az egyik sex shopba még be is akartunk menni, csak aztán nem volt már rá időnk :/ Szóval nem mentünk
Aztán voltunk a Louvre-ban is, ahol megnéztük a Mona Lisa című apró (itt más jelzőt akartam használni, de nem akarok vulgáris lenni szóval inkább maradt ez ) festményt, végigjártuk az egyiptomi és a görög termeket is. Ha annyira nem tudsz mit kezdeni az ókorból visszamaradott és itt kiállított szobrocskákkal akkor fontos, hogy a megfelelő emberekkel járd végig a múzeumot Nálunk ez megvolt ( a harmadikos fiúk ).  Sajna nem volt mindenre időnk, mert óriási a múzeum.
Vásárolhattunk a Champs Elysées-n is, a világ talán legdrágább utcáján, de azért találtunk nagyon olcsó dolgokat is szóval be is vásároltunk Este 7 körül pedig sétahajóztunk a Szajnán.
Itt is fontos volt, hogy ki mellé ülsz a hajón, mert csak azokat a dolgokat lehet látni a vízről, amiket mi már gyalogosan is végignéztünk. Mi legfőképp azon izgultunk, hogy amikor átmegyünk egy-egy híd alatt ne köpjenek le minket az emberek xD Na, meg mivel a hajón is ugyan azok mellett ültünk akikkel bejártuk a Louvre-t elvoltunk Főleg az egyik gimis elsős fiút szívatták és szegényen röhögtünk, Tudom nem szép dolog de akkor nagyon is vicces volt. Nem csináltak vele semmi durvát csak megállapították, hogy én 14 és fél évesen tapasztaltabb voltam az élet minden terén, mint ő 16 évesen. Este nővéremék vettek egy üveg martinit. Álmos voltam, úgyhogy kihagytam a bulizást, megittam egy pohárkával és elmentem aludni. Már félálomban voltam, amikor hallottam hogy valaki (mint később megtudtam Erik volt az, az egyik elsős) jött hozzánk és mondja a nővéremnek, hogy süssön nekik rántottát 20 tojásból mindezt hajnali kettőkor (!!). A srác nem volt igazán józan, ezért nagyon hangosan beszélt és hiába mondták neki, hogy legyen csödben, mert alszom, nem hallgatott el, ezért nővérem miközben hagymát pirított a rántotta alá a hagymás fakanállal fejbe csapta őt. Na, igen aztán elhallgatott. Egy idő után (2 perc se volt) lelépett és kérte, hogy majd vigyék át a tojást. Nővérem kitalálta, hogy tegyenek bele erős paprikát. Állítólag annyit rakott bele, hogy miközben kavargatta az ételt rendesen bekönnyezett tőle. Átvitte az elsősöknek a kaját, közben pedig jöttek a harmadikos fiúk… Jött vissza nővérem, mondta neki a többi fiú: basszák a húgod és mindezt nagy vigyorogva, nővérem nem érti jön be (mivel francia ágyban aludtunk) látja Szőke mellettem állt négykézláb az ágyon és betakargatott. Eredeti terve az volt, hogy felébreszt mert nem tudta ki vagyok, de aztán kiment a szobából és nőveremnek meg azt mondta: had aludjon szegényke, biztos nagyon fáradt volt. Úgy gondolta az unokatestvérem, hogy majd holnap megisszuk a martinit, ezért berakták a hűtőbe. Ő elment zuhanyozni, testvérem pedig átment az elsősökhöz elmosogatni, a harmadikos fiúk meg nem mentek el, hanem nálunk maradtak, kicsórták a hűtőnkből a teli üveg martinit és elvitték, 10 perc múlva visszahozták, kb 2 cm alkohol volt még az üveg alján, úgy gondolták, hogy azt már meghagyják nekünk. Reggel néztük a hűtőben mind az 5en, akik voltunk egy ilyen házikóban, elfogyott a pia úgy, hogy nem is ittunk belőle. Aztán később kiderült, hogy a drága barátaink tüntették el. Csütörtökön voltunk a Pompidou központnál, megnéztük a Cité-t a Notre Dame székesegyházzal, aztán voltunk az Impresszionisták múzeumában is, majd fellifteztünk az Eiffel torony legfelső emeletére.
Csodás volt onnan a kilátás. Az egész város látható onnan fentről, szép időben még több is mint a város. Fent megint csak valahogy a harmadikosok mellett kötöttünk ki, így a második emeletről négyen, én, az egyik harmadikos fiú akivel a legjobban elvoltunk, unokatestvérem és Erik (az a srác aki előző este nálunk hangoskodott) lépcsőn mentünk le. Fent a harmadik emeleten nem féltem de a liftben muszáj volt kapaszkodnom valakibe, így Erik kezében szorítottam el a vérkeringést. Aztán a lépcsőkön még rosszabb volt mint a liftben… Néhol apró lyukacskák voltak a lépcsőn és ha ott lenéztem azonnal szédültem… Igazából nincs se tériszonyom, se klausztrofóbiám, se semmilyen iszonyom vagy fóbiám csak azért féltem mert belém beszélték. Aznap este nővérem volt nagyon fáradt, lefeküdt aludni én meg becsomagoltam mindkettőnknek hogy reggel ne kelljen pakolni. A harmadikos fiúk (ugye?… már megint… xD) írtak egy sms-t, hogy menjünk át hozzájuk desszertre így este 11kor xD hasábburgonyát sütöttek és spagetti főztek. Azt azért meg kellett volna néznetek, hogy a burgonyát hogy csinálták meg. Nem volt olyan előre gyártott és fagyasztott üzletben kapható hasábburgonyájuk, ezért az a srác aki főzött (ő volt az akivel lejöttünk az Eiffel toronyról), késsel szeletelte fel apró darabokra a burgonyát. Haláli volt Annyit röhögtünk rajta, de a végeredmény jó lett. Kb. éjfél után pár perccel jöhettünk el tőlük. Úgy volt, hogy még mennek inni de azt mondták, hogy meggondolták magukat, mivel holnap a disneyland-ben velünk akartak hullámvasutazni… Reggel mesélték, hogy mennyire beittak az éjjel és hogy elmentek egy 3 órás sétára valami teniszpályához. Oda felé út teljesen sötét volt nekik, fogalmuk sem volt, hogy hogyan jutottak oda, de a vissza útra emlékeztek, bár elég homályosan. Aztán azelőző este szakácsa rájött, hogy ő vitte magával a fényképezőgépét. Hát azok a képek Néha megálltak pihenni, szana-szét feküdtek a járdán meg a padokon, bokrokban. Semmit nem aludtak, mert mire visszaértek a sétáról reggel, be kellett pakolni a bőröndöket a buszba. Egyiküket még le  is fényképeztük, ahogy a buszban aludt a Disneyland felé. Szegény nem kicsit kiakadt amikor megtudta. Aztán azt mondta, hogy ő mégse ül fel velünk sehova se, mert rosszul volt. 4x egymás után felültünk a legdurvább hullámvasútra. Először csak mi lányok 3an, aztán már 7en voltunk, mert jött velünk 4 fiú is, aztán 10en mentünk mert jött velünk még az a  3 fiú is, akik előző éjjel semmit nem aludtak. Aki a legrosszabbul volt, az meg mellém ült. Mondtam neki, hogy ne hányjon, ő meg, hogy megpróbálja… hát xD Aztán végül is nem lett semmi, mert ő azon röhögött, hogy én hogy sikítoztam. Szóval nagyon jó volt. A hazaút elég gyorsan telt el, mindenki végigaludta. Soha nem aludtam még annyit, mint akkor a buszban. 16 órát egyhuzamban. Én is csodálkoztam magamon.

Ennyi lenne a párizsi kirándulásom. Összességében nagyon jó volt, élveztem, újra elmennék oda, ha tehetném, de talán más helyeket is megnézek majd, nem fogok minden évben ugyan oda járni

Néhány videó :D

Az a helyzet, hogy ma jó kedvem van, csak időm nincs, ezért csak néhány videót hoztam nektek, amit még reményeim szerint nem láttatok, de ha mégis, akkor is meg lehet nézni mégegyszer, mert igen csak jókat lehet rajtuk röhögni
Elsőként itt van Mr. Bean vidója, ami egy nagyon jól sikerült feldolgozás lett

Aztán itt egy Halenda feldolgozást, amit  a nővéremnek hála, most fel tudok tenni, mivel ő találta

És itt egy újabb Sexy and i know it paródia :)

Mára ennyi lenne, sok dolgom van, de most már igyekszem nem elhanyagolni a blogot

B.U.É.K.

Nem is tudom hol kezdjem… talán ott, hogy mostanában rohadtul elhanyagoltam a blogot, de olvasóm is alig van, nem tudom egyáltalán érdemes-e írnom, mivel visszajelzéseket is alig kapok (szinte semmit)…
Újévi fogadalmam: ha az időm engedi többet fogok írni és remélem, majd kevésbbé lesz elhagyatott a blog is
Mindenkinek sikerekben gazdag és boldog új évet, írótársaimnak látogatókban gazdag új évet szeretnék kívánni!

Újabb zene, meg a története

Nos, hoztam nektek egy zenét. Nagyon szép. Halgassátok meg. Alatta majd megtaláljátok a történetét is

Abigail és Cassidy énekelnek a videón. A számot egy Alice nevű lánynak/lányról írták. Alice most 15 éves, azaz velem egyidős és rákos. Képzeljétek el, milyen lehet 15 évesen úgy élni, hogy tudod, már nem sok van hátra. Hogy minden nap abban reménykedsz, hogy az orvosok valami bíztató hírt közöljenek veled. Hogy azt mondják az egyik kemoterápia alkalmával, hogy ez volt az utolsó, többet nem kell jönnöd, mert meggyógyultál. Csak képzeljétek el. Alice-nek nem kell elképzelnie, ő pontosan tudja milyen így élni. Hogy napról napra küzdesz a rákkal, hogy tudod, már nincs sok hátra, de mégsem tudod pontosan mikor jön el a vég. Reménykedni abban, hogy meggyógyulsz. Erősnek mutatni magad mások előtt. Minden pillanatban azt várni, hogy majd megcsörren a telefon és közlik, hogy találtak egy megfelelő donort a csontvelő átültetésre. És gyakran hiába reménykedik ezekben a dolgokban az ember. Sokan belehalnak a rákba. Alice-nél 11 éves korában diagnosztizálták a halálos betegséget és valószínűnek tartja, hogy nem fogja túlélni.
Ezért is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a betegség mennyire súlyos és még az ellenségemnek sem kívánnék rák általi halált.
Még ha azt is mondja, hogy nincs esély a gyógyulásra, akkor is csodálom azért, hogy eddig el tudta viselni és remélem képes lesz legyőzni ezt a borzalmat.

Nézzetek be Alice blogja-ba, ahol  leírja a történetét, azt, hogy mit szeretne még átélni. Írt egy bakancslistát azokról a dolgokról, amit a halála előtt mindenképpen meg szeretne csinálni. Ilyen pl. az úszás a cápákkal is. Némi angol tudás szükséges hozzá, mert Alice Angliában él.

(Az ötlet Bencétől van, mert megragadt bennem az egyik bejegyzése)

Blogdolog

Sziasztok, pár lánnyal összefogtunk és csináltunk egy közös blogot, ha valakit érdekelne, nézzetek be, sok szeretettel várjuk a látogatókat És persze a komiknak is nagyon örülnénk

a blogot itt nézhetitek meg

Ha becsenget a múlt – 1. rész

Itt is az első rész, remélem elnyeri a tetszését, annak a pár embernek, akik néha benéznek ide.

itt olvashatjátok

Fogyj gyorsan és szórakozva :D

Ezt a videót most találtam és eszméletlenül tetszik. Úgy gondoltam, hogy ezt nektek is látnotok kell.

Egy emlék

Na, itt is van a novella, remélem tetszik majd nektek. (nem új, csak kicsit átcsináltam a dolgokat, de a novella változatlan)

IDE kattintva nézheted meg.

Drága Quentin…

Kevesen tudják rólam, hogy 15 éves létemre imádom Quentin Tarantino filmjeit. Míg a korombeli lányok A házinyuszi-t (amit meg kell hagyni, hogy nem is olyan rossz film) nézik, addig én teljesen más filmeket. Hogy ki is az a Quentin Tarantino? Biztosan hallotátok már a nevét valahol… Ha mégsem, akkor pedig kell, hogy mondjon valamit az, hogy Ponyvaregény (1994). Ez sem? És ehhez mit szóltok? Jackie Brown (1997)?  Még mindig semmi? Kill Bill (2003), Kill Bill 2 (2004)? Na jó, ha még mindig semmi, akkor ezt már biztosan láttátok: Becstelen brigantyk (2009). Na? Megvan kiről beszélek? És hogy miért imádom a filmjeit? Őrületesen jó zenék, szuper forgatókönyv, annak ellenére, hogy komoly filmekt mind egytől egyig teli vannak humorral, persze nem úgy, mint a vígjátékok, de lehet nevetni egyes részleten és beszóláson, nagyon jó szövegkönyv, szuper szereplők, akik min remek színészek, bonyolult a cselekményük, ha nem figyelsz könnyel el tudod veszíteni azt a bizonyos fonalat, káromkodnak és gyilkolásznak bennük, soroljam még? Egy szóval ezek a filmek MEGUNHATATLANOK. Most fogom megnézni a Kill Bill-t már vagy századjára és még mindig nem unom. Ahányszor látom ezt a filmet, annyiszor fedezek fel benne olyan részleteket, amik az előzői pár alkalommal elkerülték a figyelmemet. Ezt a filmet élmény végignézni. Megyek is filmet nézni.
Puszi nektek

START! :)

Úgy döntöttem, hogy megkezdem a blogolást. Mindenről fogok írni, ami érdekel. Lesznek majd történetek, képek, bejegyzések. Kijavítom magam, ha lesznek látogatóim, akiket érdekelnek ezek a dolgok, akkor lesznek ilyenek. Remélem majd tetszik nektek.  

Szösszenet

Nem is tudom, hol kezdjem… Talán ott, hogy már augusztus 1-je van. Azt hittem, hogy miután kiraktam a START! című bejegyzésemet, be fog indulni a blog. De nagyon nagyot tévedtem… Mikor nyitottam ezt az oldalt úgy gondoltam, hogy blogolni könnyű, de nagyon nem az. Már egy jó ideje azon gondolkoztam, hogy mit is kéne írnom, de semmi jó ötlet nem jutott eszembe. Aztán eszembe jutott, hogy megosztom ezt veletek is.
Sokan vannak akik blogot írnak, vannak akik a naplójukat írják bele amit majd megosztanak a világgal, vannak akik csak történeteket írnak, vannak olyanok is, akik egy témával foglalkoznak, mint például Justin Bieber vagy a Green Day… De még többen vannak azok, akik inkább csak olvassák a blogolók bejegyzéseit. Én most szeretnék a blog írók közé tartozni, de ez nem könnyű. Még amikor én is csak olvastam a bejegyzéseket, nem tudtam átélni azt, hogy milyen amikor nem tudsz mit írni vagy csak nem jut időd az írásra, mert túl elfoglalt vagy… De most már teljes mértékben megértem azokat az embereket, akik nekünk írnak. Az én blogom  nem csak egy témával fog foglalkozni.
Úgy terveztem, hogy még a nyár elején elkezdem az blogolást. Ez a tervem nem jött össze, mivel a szünet első két hetében kb. 2 napot töltöttem itthon és azt a 2 nap is a pakolásra ment el. Az első héten Párizsban voltam nyaralni. Egyszerűen fantasztikus az a város, imádom.  Nagyon jól éreztem magam. A második hetemen Németországba utaztam. Frankfurttól 40 km-re lévő kis városkában voltam. A neve Butzbach. A városka egyik része még őrzi az 1600-as évek stílusát. A házak mind a 17. századból maradtak meg, igaz vannak olyanok amiket felújítottak, de az eredetiségük megmaradt. A városnak ez a része olyan, mintha a Hófehérke című meséből mintázták volna a törpék házáról. 16-án jöttem haza. Azóta itthon vagyok, de a bácsikám tervezi, hogy újra elmegyünk de ezúttal csak ő, a két gyereke és én mennénk. Talán a jövő héten megyünk is. Már nagyon várom, hogy újra láthassam a várost és az ismerősöket, akik ott élnek. Azt tervezték, hogy elvisznek minket egy vidámparkba, ami olyan mint a franciaországi a Disneyland, csak más a neve. Persze az unokatestvéreimnek az úti cél egyelőre meglepetés és én is csak azért merem ide leírni, mert nagyon kevés a valószínűsége annak, hogy találkoznak ezzel a bejegyzéssel.
Ha szeretnétek, hogy meséljek a párizsi illetve a németországi utamról, írjátok meg komiban

Aztaaaa :D

El sem tudjátok képzelni, hogy mi történt az imént. Képzeljétek, kisütött a Nap. Az ilyen dolgok idén nyáron ritkaságszámba mennek, amit nagyon sajnálok, mert imádom a napsütést, szeretek a napon feküdni és élvezni, ahogy a Nap sugarai a bőrömet simogatják. Ti is így vagytok ezzel?

Nézd meg! :)

Hoztam nektek egy videót, amiben az egyik szereplőt ismerem, bár nem személyesen, hanem a blogját olvasom és szoktunk írni is.

a blogját ezen a címen találjátok: http://gustavth.blogspot.com/ vagy itt a másik http://ourdrug.blogspot.com/ :)

Helyzetjelentés :)

Éjel fél egy van. Épp mesét nézek a tv-ben és ezt a bejegyzést írom. Ha minden jól megy, nemsokára felteszem a történetem elő részét. De ehhez az kell, hogy legyen időm, itthon legyen a netbook-om és legyen kedvem a sztori átjavításához, na meg persze, hogy érdekeljen titeket is Sajna nekem a javítás csak éjel megy, mivel ilyenkor nyugtom van és nem zavar senki. Már csak az a probléma, hogy a szüleim nem engedik, hogy fent legyek… Igen, nekem a szüleim még megszokták  szabni, hogy meddig lehetek fenn. Mivel csak 14 vagyok, ezt el is kell tűrnöm… Elméletileg már aludnom kéne, gyakorlatilag pedig még mindent csinálok, csak azt nem, amit kéne.
Nos, a sztorimról. Ez az első sztorim szóval ne nagyon szóljátok le, légyszi. Persze építőkritika jöhet, de csak finoman, szép szavakkal. Elsőnek nem akartam semmi durvát, szóval ez egy love story lesz, de igyekszem úgy csinálni, hogy ne a sablon sztorit írjam, miszerint a 2. részben egymásba szeretnek, az 5. részben összevesznek, a 7.-ben kibékülnek, a 10.-ben összeházasodnak, a 13.-ban gyerekeik lesznek majd boldogan élnek míg meg nem… Szerintem ismeritek. Előre megkérnék mindenkit, hogy ne dobálózzon olyan dolgokkal, hogy másoltam a sztorit, hacsak nincs rá bizonyítéka. Ez a saját ötletem alapján készült, ha netán valamivel mégiscsak egyezne, akkor az csupán véletlen egybeesés. De remélem ilyen nem lesz
Zoey Ann Buckler egy ügyvédi irodában gyakornok. Minden nap bulizni jár, élvezi az életét legjobb barátjával és bátyjával. Szüleik Európában élnek, de ő és testvére kiköltöztek az USA-ba, pontosabban Los Angeles-be, hogy építhesék a karrierjüket. Egy napon Zoey élete gyökeresen megváltozik, amikor az igaz szerelme kopogtat az ajtaján.
Kb. ennyi lenne, de lehet, még majd útközben változtatok rajta.  Igazság szerint szerepel benne Bill és Tom Kaulitz is, bár a sztori nem lesz TH-s, mert a fiúk nem lesznek híresek. Előre szeretném tisztázni, hogy nem vagyok fan csak ők megfelelőek a szerepekre (Nem tervezek több Tokio Hotel-es sztorit, de még bármi meglehet… Ha nem szereted a TH-t, de a sztorit olvasnád, ne úgy fogd fel az egészet, mintha ők lennének benne, képzelj oda másokat, akik úgy néznek ki mint az ikrek )
Remélem azért lesznek érdeklődők.

Péntek alkalmából…

Hahóó, emberek, hát péntek van Kezdődik a hétvége, igaz, hogy most szünet van, de akkor is Hoztam nektek egy zenét

Najóó…

Akinek nem tetszett az előző zene (megjegyzem nekem se ), annak ajánlom ezt Most találtam és nagyon tetszik a klip.

Wow!

Hűhaa… Képzeljétek… Megvolt a mai 30. látogatóm is Hihetetlenül örülök neki… Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire Akkor még jobban örülnék, ha ez a 30 látogató komizott is volna, de hát nem lehetek telhetetlen… De azért néhány komi nagyon jól esne

Te jó ég…

A világ legdrágább kozmetikumai
Nem könnyű feladat ajándékot választani azoknak, akiknek mindenük megvan. A világ legdrágább, gyémánttal és arannyal díszített parfümjét azonban még a leggazdagabb hölgyek is értékelnék.
A korlátozott számban hozzáférhető Imperial Majesty luxus változata, a “No. 1.” 500 ml-es, 5 karátnyi gyémánttal és 18 karátos arannyal díszített Baccarat kristályból készült üvegben kerül forgalomba.
A parfümöt a nagy-britanniai luxustermékeket forgalmazó Clive Christian cége gyártja. 215 ezer dolláros, azaz 37 millió forintos árával bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is. A csillagászati ár tartalmazza a parfüm Bentley-vel való házhozszállítását is.
Ekkora összegért akár egy Bentley boldog tulajdosai is lehetnénk, és persze a gyártók sem számítanak sok vásárlóra. Összesen 10 darab Majesty Imperial készült eddig, és csak előzetes megrendelés után gyártják le a többi exkluzív illatot.

———————————————————————————————

Bár nem ez a világ legdrágább kozmetikuma, azért szép pénzt kérnek érte. Személyes konzultáció, díszdoboz és apró gyémántok járnak ehhez a szépítőszerhez.
Ezt a színt olyan igen gazdag nők ajkán láthatjuk majd viszont, akiknek van mit a tejbe aprítania, és járnak is annyit társaságba, hogy érdemes legyen csillogtatniuk értékes sminkkészletüket.
A 110 grammos rúzs tokozását 18 karátos arany borítja, és 199 darab 2,2 karátos gyémánt, rubin és smaragd díszíti.
A haute couture rúzst a Guerlain francia kozmetikai cég gyártja, természetesen minden egyes példány egyedi gravírozást kap.
Kizárólag egy helyen, a Bergdorf Goodmannél lehet megvásárolni, egy egyedi konzultáción keresztül vezet hozzá az út.
Valószínűleg gyakori mosdóba járásra sarkallja tulajdonosát, aki irigykedő nőtársai előtt büszkén használhatja az értékes holmit.
Ez az ajakrúzs mindössze 62 ezer dollár (10,8 millió forint).

Holnap…

Holnap utazom Németországba. összesen 3 napig leszek távol… ez alatt a három nap alatt nem lesz netem. :/ a negyedik napon fogok feljönni ide legközelebb. szóval addig is legyetek jók puszi minen kedves olvasónak

Nemtudom…

Eltűntem pár napra… Sajnálom… Egyszerűen nem tudtam mit írni, meg nem tudom, hogy érdekel-e titeket egyáltalán, amit írok… Az elején megfogadtam magamnak, hogy nem fogok beállni azok mögé a sorba, akik azért hisztiznek, mert nem kapnak elég komit, de most már megértem, hogy miért hisztiznek. Persze, ez nem azt jelenti, hogy mostantól én is azon fogok nyavalyogni, hogy írjatok már egy tetves kommentet, mert szeretném ha azért írnátok komit, mert tetszik és nem azért mert nyafogok. Igen, persze nekem is jól esne néhány szó arról, hogy milyen is az amit csinálok…. de szerintem ezzel nem csak én vagyok így
Tegnap volt egy kisebb balesetem, ezt értsétek úgy, hogy megütöttem a kezem és most nagyon fáj a jobb csuklóm. Remélem azért a csont nem repedt meg… Bár akkor már kékülne, de semmit nem látni rajta… Na mindegy
Ha minden jól megy, akkor naponta fogok írni valamit Majd próbálkozom, de főleg a kezemtől függ, mivel jobb kezes vagyok, így elég nehéz írni… Addig is puszi bár szerintem ma még fogok írni bejegyzéseket, mert pillanatnyilag ráérek

Aktuális

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem a mostani aktuális kedvencem David Guetta egyik száma… Ti szeretitek a számait?

igen, tudom már majdnem két hónapos a szám, de nekem tetszik

Egy másik

És egy másik kedvenc Régebben nem csak ilyen disco zenéket hallgattam, hanem rockot is meg úgy általában mindenfélét, kivéve a rap-et nemtudom miért, de az akkoriban nem jött be viszont tavaly nyáron megszerettem főleg Eminem-et hallgatok Na jó, jöjjön a zene: Flo Rida-tól a Turn Around

És ez

ezt most találtam és nagyon tetszik 1:09-nél kezdődik a refrénje az a legjobb része

for girls who loves the U.S.

ezt most csináltam ti felvennétek ezt? őszintén légyszi válaszoljatok, nagyon érdekelne  
for girls who loves the U.S. by carly1414 featuring a floppy hat

Elegáns és dögös

és ez hogy tetszik nektek? elég sokat szenvedtem vele
Untitled by carly1414 featuring clutch hand bags

Nemsokára…

Nemsokára, azaz szeptember elején hozok nektek egy novellát. Ez az első novellám, amit írtam, ezért most nagyon izgulok. Először szeretném megmutatni a nővéremnek, aki csak a hónap végén jön haza, ezért hamarábbra nem várható, mint szeptember. Remélem tetszeni fog nektek és azt is remélem, hogy majd pár szóval elmondjátok, hogy milyennek találjátok a munkámat Szerintem addig még jelentkezek

Ennek most nincs címe :)

Remélem azért várjátok a novellámat és most nem azt hoztam, de ha minden jól megy ma estére felkerül.
A kutyánk ellik Azaz lesznek kiskutyáink. És mnost én vigyázok a vemhes kutyusra és bármelyik pillanatban jöhetnek értem és visszük őt be az állatorvoshoz és nekem kel majd vigyáznom a kiskutyákra meg én rakom majd be őket a dobozba ha hazaérek felteszem a novellát de addig is Sziasztok! :)

az esetleges helyesírási hibákért bocsi csak muszáj volt gyorsan írnom mert sietek, de minden féle képpen meg akartam ezt veletek osztani na puszi <3

Díj :)

Ez az egész annyira hihetetlen, hogy az egyik kedvenc írómtól, Linikétől ( http://thfanshine.freeblog.hu/ ) kaptam a díjat. Először is szeretném megköszönni, másodszor pedig nem tudom, hogy vissza-e lehet küldeni, mindenesetre ha nem, akkor tudd, hogy én pont ugyan olyan szívesen adom neked, mert fantasztikusak a történeteid és remélem Álomban élve átjavított változatát is végigolvashatjuk majd És persze köszönöm redpunky-nak is, akit szintén imádok, mert egy fantasztikus író

Nos, a szabályok:

1., Tedd ki a logót a blogodra.
2., Köszönd meg a díjat attól, akitől kaptad.
3., Írj ki magadról 7 dolgot.
4., Küldd tovább 7 írónak. (ne felejtsd el belinkelni a blogjukat)
5., Hagyj megjegyzést a blogjukon, hogy meglepetés várja őket.

1.,

2., Nos, ez már megvolt, de leírom akár még vagy ezerszer is nagyon köszönöm Linike és köszönöm redpunky-nak is

3., Na, akkor a 7 dolog:

- kb. 170 cm magas vagyok és nagyon sötétbarna hajam van, ami már-már fekete, de mégsem és ugyan ilyen színű szemem van
- imádok olvasni, főleg felnőtt könyveket
- félek a reakcióktól a sztorimra és talán tudatalatt ezért nem akaródzik begépelni
- nemsokára 15 leszek
-  Szlovákiában élek, végzős vagyok általános iskolában (nálunk 9 évesek az általánosok)
- a főiskola elvégzése után ügyvéd vagy rendőr szeretnék lenni
- imádom a vígjátékokat, az akciófilmeket és ha többen nézünk filmet megnézem a horrort is, de csak ha van kihez hozzábújni és imádok moziba járni, a filmhez nachos-t és üdítőt venni

4., Akkor 7 blog, amiből lehet, hogy kevesebb lesz :
Carmenke ( http://nevemtomkaulitzfull.blog.blikk.hu/ , http://kegyetlenjatekok.blog.blikk.hu/ ) – mindkettő szuper sztori
PrincesaDorothea ( http://svindlerek.blog.neon.hu/ ) – egyszerűen fantasztikus
B(o)londe ( http://bolonde.blogspot.com/ ) – már be lett fejezve, de attól még mindig nagyon jó
Lorus ( http://sexintheair.blog.neon.hu/ ) – sajna csak az első részt tette fel, ami iszonyatosan jó, ezért megérdemli
Redpunky ( http://redpunky.wordpress.com/ ) – imádom
és ők már megkapták, ezért nem várom el, hogy kitegyék újra, csak tudják, hogy gondoltam rájuk is:
Sweetbaby ( http://sweeetbaby.wordpress.com/ )
Strawberry ( http://strawberry.blog.neon.hu/ , http://blackberry.blog.neon.hu/ )
Linike ( http://thfanshine.freeblog.hu/ ) – igen tőled kaptam, de megérdemled
Nessi ( http://gustavth.blogspot.com/ ) – és az ő sztoriait is imádom